Kotló- hegyi csata Marjai Tamás hadnagy Emlékmenet
Évek óta hagyományőrző lovastúrával emlékeznek meg a csákvári Kotló-hegyi ütközet évfordulójáról.
A Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály 1945. január közepétől nagyjából március második feléig véres küzdelmet vívott a Vértesben, ahol súlyos veszteséget okoztak a sokszoros túlerőben lévő ellenségnek. A huszárok több mint két hónapig tartották állásaikat. Az iszonyatos körülmények között megvívott harcok egyik jelképes helyszíne lett a Kotló hegy, ahol az ellenség bekerítette az egyik huszárosztályt.
Csákberényt Dr. Nagy Ákos képviselte aki hagyományőrző huszár egyenruhában lovagolt át Gántra, ahol csatlakozott a gánti lovasokhoz.
A csatáról bővebben....
„Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait” – olvasható egy később kiadott ezredparancsban. „A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt, és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről hegyre csúszott-kúszott Marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért. A fagyás következményeként majdnem összes ujjának ízét és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett.” Marjai Tamás hadnagy ezért a haditettéért megkapta a legmagasabb kitüntetést, amelyet hősiességért, bátorságért akkor kapni lehetett: a Magyar Arany Tiszti Vitézségi Érmet. Ilyet az egész világháború alatt csupán huszonkét magyar és három német katonának adományoztak.
Forrás: Feol.hu
Csákberény
Csákberény Község Önkormányzata
