Köszönöm!

Egyszer volt, hol nem volt ….

(Igaz mese az ovis éveimről)

Még kislányként elhatároztam, hogy én óvó néni leszek.

(Akkoriban nem működött óvoda a faluban, csak iskola előkészítő foglalkozásra járhattunk néhány alkalommal a régi alsó iskolába, vagyis igazából én óvodás nem is voltam.)

Ötödik osztályos koromban  egy pályázatra beküldtem a „ Példaképem az óvónő” című írásomat, mellyel sok szép könyvet és egy két hetes nyári csillebérci táborozást nyertem.

A továbbtanulás is egyértelműen alakult, a Vasvári Pál Óvónői Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol csak megerősödött bennem, hogy jó úton járok. A főiskolát Kecskeméten végeztem, levelező tagozaton, mert a középiskola után dolgozni kezdtem.

( Válogatott sportolóként, tájékozódási futó voltam, az akkori egyesületem sport állással, lakással kínált, de én óvónő akartam inkább lenni.)

Első munkahelyem a csókakői óvoda volt, ahol 1981. júliusában  óvó néni lettem, majd 1985. februárjában egy megüresedett álláshelyre hazajöttem, Csákberénybe. Itt óvókának szólítottak bennünket a gyerekek, s generációkon át öröklődik e kedves megszólítás. Ez óvodánk sajátossága, mondhatni, egyik névjegye.

1985. szeptemberében, a főiskola elvégzése után nagyon fiatalon és tapasztalat nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel és elkötelezettséggel fogadtam el a kinevezést, megbíztak a csákberényi óvoda vezetésével.

Támogató kollektíva vett körül, sok jó emberrel dolgozhattam együtt, akik elfogadtak, segítettek a vezetővé válásom útján, részesei voltak a mindenkori „alkotó tevékenységnek”, melynek középpontjába mindig a gyermek állt.    

A vezetői teendőket „másodlagos funkcióként” éltem meg.

Szerettem a kihívásokat, sok új, innovatív dolgot valósítottunk meg a kolléganőkkel, mind a szakmai munka, mind a környezetünk megóvásának,  építésének, szépítésének terén.

Az évek alatt kialakult óvodánk sajátos arculata, mely a pedagógiai programunk küldetésévé vált: a hagyományőrzés mentén építettük, alakítottuk a gyerekek tartalmas óvodai életét.

Ez sok élményt, tapasztalatot, ismeretet, tudást biztosít mindenkor számukra  - a néptánc, a jeles napok, ünnepek, az emberi élet fordulói, a négy évszak forgásával évről évre visszatérően megjelennek.

Befogadó, elfogadó, inkluzív neveléssel érzékenyítettük gyermekeinket a másság elfogadására, toleráns, együttműködő, érdeklődő személyiségek alakítására törekedtünk.

Tapasztalatainkat, jó gyakorlatainkat szívesen megosztottuk más óvodákkal is.

Jól működő kapcsolatokat alakítottunk ki – a gyerekek sokoldalú fejlesztése, illetve programjaink színesítése érdekében, valamint az új kihívások a szakmai megújulást is segítették.

Így fogtunk bele a sörédi óvodával és a csákberényi iskolával közösen pályázva a Comenius 2000 minőségfejlesztő program kidolgozásába, így lettünk Madárdalos Óvoda a Pro Vértessel együttműködve, pályáztunk a Zöld Óvoda cím elérésére, melyet két alkalommal már megkapott óvodánk ( az „örökös zöld óvoda” cím a következő időszakra maradt),  a „legfrissebb” elismerés (2019) pedig a „Kincses Kultúróvoda” cím, mellyel a hagyományőrző, illetve kultúra közvetítő tevékenységünket díjazta az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Sok évre visszanyúló tartalmas szakmai kapcsolatot ápoltunk a sörédi, fehérvárcsurgói, csókakői óvodával.

Meg az Iskolánkkal!

Folyamatos változás jellemezte pályafutásomat.

Ugyan 35 évig egy helyen dolgoztam, ezalatt legalább hatszor változott óvodánk fenntartója.

De a jogszabályi változások, igények, elvárások, lehetőségek rugalmas követése, a fenntartóval, szülőkkel, partnerekkel való jó kapcsolat kialakítása segítette óvodánk színvonalas működésének biztosítását.

Az óvoda külső, belső környezetének teljes megújítását, a szakmai munka folyamatos fejlesztését, óvodánk jó hírnevének megalapozását sikerült megvalósítanom – az óvoda teljes munkatársi közösségének együttműködő támogatásával.

És a Szülőkével!

Hej, de sok lomtól, „szeméttől” szabadítottuk meg Velük együtt a falut az évtizedek alatt minden évben megszervezett papír és vas, az utóbbi években az elektromos lom gyűjtések  alkalmával!

A jótékonysági marhavágások a tanyán szintén sok falubelit megmozgattak…

A Szülők támogató segítségére mindig számíthattam, számíthattunk!

Ezen tevékenységek anyagi lehetőségeket teremtettek, sokszor alapként szolgáltak egy-egy nagyobb felújítási munkához, kiránduláshoz, programhoz.

A családi napok, ünnepek nem „uniformizálódtak”, mindig igyekeztünk keresni valami újat, esetleg rendhagyót kitalálni, ami az élményt maradandóvá, emlékezetessé tette. Jól működött a kölcsönösség.

…de ez a gyerekek életére is igaz, hiszen a mi ovink hagyományőrző tevékenységének a lényege pont ebben áll: évről évre ismétlődő tevékenységek a hagyományos tartalmakkal megjelenítve, ugyanakkor az adott korosztályra, csoportra szabva, gazdagítva,  rugalmasan alakítva megélni azokat.

Az utolsó percig szerettem, jó érzéssel, elhivatottsággal dolgoztam az „óvodámért”, a gyerekekért, az értük dolgozókért… három saját gyermekem mellett a negyedikként viseltem gondját…

40 év után elköszönök….

Velem együtt az óvoda főlőtt is elszálltak az évek, hiszen 2021-ben az 50. születésnapját ünnepeljük. Ebből 35 év az enyém volt.

Az Isten éltesse, s adjon az utánam jövőknek is annyi sikerélményt, örömöt, szeretetet, amit én kaptam itt, a csákberényi óvodában!

Én pedig kívánom, hogy legyenek mindig szakmai megújulással, elkötelezett, hivatástudattal bíró ÓVÓKÁK, DAJKA NÉNIK, segítő, támogató KONYHÁSOK, ÓVODAI DOLGOZÓK!

Mert a 40 év szakmai sikereihez, a nehézségek leküzdéséhez, a sokszor lehetetlennek tűnő feladatok megoldásához mindig kellett egy JÓ CSAPAT – munkatársak, fenntartó, szülők és a GYEREKEK!

Köszönöm MINDENKINEK!

(… és a Családomnak, hogy kellő türelemmel és toleranciával segítették az óvodás életemet!)

… itt a vége, fuss el véle!

Egy fejezet véget ért, örömmel fogok hozzá a következőhöz...

 

                                                      Szeretettel:     Irén óvóka 

                                                                     (Sáfrán Andrásné)

Csákberény, 2021. március