FELHÍVÁS A KÖZÖSSÉGI CÉLÚ TÁJHASZNÁLAT MEGTEREMTÉSÉRE!

A nyílt, napsütötte, ligetes, vizekkel tarkított táj az emberiség bölcsője.

Innen indult az emberré válás, majd itt zajlott egykor a mindennapi élet, a gyűjtögetés, s benne minden, amit a táj nyújthatott: gyökereket, gyümölcsöket, gombát, vadat, vizet s halat. Amit nyújtott, az maga az élet volt, táplálékkal, élettérrel. Ez az élettér kellőképpen nyílt volt ahhoz, hogy egy biztonságos tér vegyen körül bennünket, mely elegendő volt a veszély – a ragadozók vagy ellenséges csoportok – észleléséhez, illetve a meneküléshez. Ebben az állatok együtteseinek jelzései is segítettek bennünket. Mindezekért érezzük egészen ősi, szinte minden érzékszervünkkel átélt módon a nyugodtan legelésző állatokkal benépesült nyílt tájban, hogy itthon vagyunk! 

A táj ezt az otthont már létezésünk kezdete óta biztosítja a számunkra, ma azonban az az ősi harmónia, amelyhez létünk minden szála kötődik, a szemünk előtt hullik darabjaira. Vizeink drámai eltűnése és környezetünk radikális átalakulása már nem csupán a természet válságáról szól. Ez a mi válságunk is, saját jövőnk, évezredes örökségünk és gyermekeink élhető világa forog kockán. Valójában a klímaváltozás és az azzal együtt járó ökológiai válság eltörli az emberi létezés feltételrendszereit, amit nem nézhetünk tovább tétlenül. 

Ma már mindenki számára egyértelmű, hogy ütött a cselekvés órája.

A felhívás teljes terjedelemben a csatolt fájban olvasható.

Kérjök osszák meg, és írjuk alá minél többen!

https://provertes.hu/index.php/hirek/1198-peticio-a-kozossegi-celu-tajhasznalatert

Csákberénynek nagyon fontos, hogy ne csak szemlélői legyünk annak ami a minket körülvevő tájjal történik, hanem valós ráhatásunk legyen a tájhasználatra.