Népi iparművész címet kapott Varga Csaba csont-, szaru és fafaragó
Szeretettel köszöntjük Varga Csaba csákberényi fafaragót, aki népi iparművész címet kapott.
Szívből gratulálunk , és további eredményes munkát kívánunk!
Életútját a Heves Megyei Népművészeti Egyesület laudációját felhasználva mutatjuk be.
Varga Csaba 1945-ben született Tiszafüreden. 1950-ben Egerbe költöztek, mert édesapját oda kötötte a munkája. Az általános iskolát Egerben, a középiskolát (Vegyipari Technikum) Debrecenben végezte el. Tizenéves korában már ügyeskedett a kis műhelyében, vagy ötvös, vagy vegyészmérnök szeretett volna lenni.
Később katonaság, műszaki főiskola, nősülés, munka következett. Dolgozott a Megyei Kórházban, a Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő vállalatnál, majd Egerben a VILATI-ban és az abból kivált EUROCIRCUITS vállalatnál.
Mikor a gyermekeit elvitte a játszótérre a homokozóba, kisebb faragásokkal töltötte az időt. Kb. 1975-ben kapcsolatba került a Megyei Művelődési Központ díszítőművész szakkörével. Lehetősége nyílott az önképzésre, előadások hallgatására, ismeretségek kötésére. Szabad idejében faragott, múzeumokba járt, könyveket gyűjtött. Stílusokkal, faragótechnikákkal ismerkedett, gyakorolt. Amit lehetett, ügyesebb mesterektől leste el. Koch Árpád volt az első faragómestere. Mikor megalakultak a népművészeti egyesületek még több lehetősége nyílott az önképzésre. Tokaj, Velem, Zalaegerszeg tanító táborok voltak. Később Szank, Aldebrő, Kisgyőr adott lehetőséget a fejlődésre. Örömmel faragott társaival! Székesfehérváron Népi Játszóház-vezetői, Zalaegerszegen a fafaragó szakkörvezetői tanfolyamot végezett. Jelenleg a Népművészeti Egyesületek Szövetségének Faragó szakmai Bizottságában tevékenykedik.
Több közös kiállításon vett részt. Tiszafüreden volt az első önálló kiállítása. A pásztorfaragásokat különösen szereti. Részt vesz a Heves Megyei Népművészeti Egyesület rendezvényein, tagja a Fehérvári Kézművesek Egyesületének is. Székesfehérváron faragó szakkört vezet. Címre, rangra nem törekszik, a munkáit nem adja el, legfeljebb ajándékként hasznosítja. Nyugdíjasként Csákberényben él, egyedül, de nem magányosan. Rendszeresen túrázik, gyalogol. Szerény műhelyt szerelt fel, ahol szaru, csont, famunkákat készít. Rendszeresen zsűrizteti a munkáit. A faragást az alkotás öröméért és szépségéért szereti.