És akkor a gráci Szent Leonhard templom orgonáján felcsendült a magyar himnusz...

Utolsó útjára kísértük gróf Meran Fülöpöt, Csákberény szülöttét.
A gráci Szent Leonhard templomban tartott szentmise végén magyarul és németül is elszavalták Meran Fülöp versét, melyet akkor írt, amikor 1948-ban, 21 évesen végleg elhagyta hazáját:

A csókai hegy alján
A lelkem visszanéz-
De szép a régi emlék,
Feledni nehéz!

Áll a jelen, eltűnt a múlt,
A gondolat a szívében él:
csak az tud élni a jelenben,
Aki a jövőtől nem fél.

Itt hagylak, csákberényi élet,
Ki tudja hogy látlak-e még?
Sötét jövő áll énelőttem,
És megriaszt a messzeség.

Mikor még egyszer visszanéztem,
Könnyes szemekkel néztél rám.
Csákberény, elmúlt, ami szép volt
Fiatalságom hajnalán.

Bárhová visz az élet útja,
Nyitva marad a kis kapum.
Szülőhazám, mindig szeretlek,
Te vagy mindig az én falum!

Ne félj, falum, reményed nőjön!
Köd van, csak látszat ez az álom.
Alszunk, Csákberény, s veled együtt
A felébredés percét várom. 

A szertartás zárásaként a gráci templom orgonáján felcsedült a magyar himusz.
Egy igaz magyar hazafitól vettünk búcsút.
Nyugodjon békében, Professzor Úr!