November 11 a Megemlékezés napja

Az ünnepségeket a november 11-hez eső legközelebbi vasárnapokon szokták megtartani, de a jellegzetes kis kitűzőt sokan már október végétől kitűzik ruhájukra. Ennek célja tulajdonképpen az, hogy megemlékezzenek az első világháború végetérésére, a tizenegyedik órában a tizenegyedik napon, a tizenegyedik hónapban. (1918. november 11., 11:00)

Manapság az emléknapnak számos megemlékezési formája van, beleértve számos szolgáltatást, műsort és felvonulást. Londonban az angol királynő, a királyi család egyéb tagjai, a kormány képviselői, valamint a katonák menetelnek az elesettek síremlékei között, sőt, hírességek és civilek egyaránt megemlékeznek a háborús hősökről. A két perces csendet szigorúan betartják, hogy ezzel a két perces néma csenddel megemlékezzenek mindazokról, akik az első világháborúban hazájukért életüket adták, valamint ezen kívül minden azóta lezajlott és zajló háború elesettjeiről is. Sok templomban és háborús műemlékeknél szintén tartanak megemlékezéseket, egész Nagy-Britanniában. A médiában szereplők is kitűzik a jelvényt, ezért lehet látni többek között a hírműsorokban, beszélgetős és show műsorokban poppyt viselő személyeket.

Az emléknap ismert jelképe a  poppy”, vagyis a kis pipacs, amit az emberek jól látható helyre, általában bal oldalukra tűznek ki. És hogy miért pont a pipacs lett a szimbóluma ennek az ünnepnek? A történet a napóleoni háborúkig nyúlik vissza. A 19. század elején a háborúk hatalmas pusztítást végeztek. Később a kopár földből aztán vérvörös pipacsok nőttek ki, amik úgy hitték, hogy az elesett áldozatokból, szívükből hajtott ki (ezért is vörösek). Az első világháború kitörésekor is hatalmas pusztítás söpört végig különböző területeken Nyugat-Európa szerte, érdekes módon azonban a harctereken törthetetlenül, kiírthatatlanul egyetlen életképes, erőteljesen virágzó növény volt, mely tanúja lehetett számtalan hőstettnek és halálesetnek: a piros pipacs. Nem volt kérdés tehát, hogy a virág az új élet és a veszteség jelképévé nőtte ki magát.