Elő a polcról Vörösmartyt!

Elő a polcról Vörösmartyt!

A 93 éves Merán Fülöp elmélkedése a koronavírus-járványról, a baloldali anarchista mozgalmakról – és Vörösmartyról...

A számos külhonban élő magyar író között vannak nagyok és olyanok, akik a kiváló melléknevet is megérdemlik, de kimagasló kevés van közöttük – ami természetesen a nyelvünkkel és annak sajátosságaival áll összefüggésben. Nyelvsziget vagyunk. Az anyaországban a helyzet egészen más. Magyarországon mindig voltak írófejedelmek, és rengeteg az olvasó is. Külföldön élő magyar költőink szerepét mégsem szabad lebecsülni. A mi témáinkat viszik ki a nagyvilágba.

Ez csak egy kis bevezető volt a most hirtelenjében az egész világot elözönlő, a média hatalmas ereje által a legkisebb viskóba is eljuttatott rémhíráradat elé, amely előtt nem volt, és nincs megállás azóta sem. Az emberek elhitték, hogy itt a világvége, és kopogtatni kezdtek a vén Európa kulturális intézményeinek kapuin, az ősöregektől a legmodernebbekig. Beköszöntött egy itt, Európában talán már az őskor óta nem tapasztalt állapot, amely – ha egyelőre csak rövid időre is – kiiktatta a nagy állami rendszereket a demokráciával együtt, megkérdőjelezte a modern eszményeket a pénz mindenhatóságától a jog uralmáig, még a parlamentek is meginogtak. Ha az utcára néztünk, úgy éreztük, hogy a kopogásból ropogás lett… ha egyáltalán hagytak az utcára nézni. Hová lett a sok-sok szigorú rendfenntartó? Hová lettek a statisztikusok, hová a különböző egyházak, hová a nagy szónokok, hová mindenki támaszai a nagyvilágban?

Valaki egyszer írt egy könyvet azzal a címmel, hogy Egyedül vagyunk!1 Bizony, aki sokat volt egyedül életében, most könnyebben birkózott meg ezekkel a nehéz napokkal is. Volt, aki már egy új pestisjárványról beszélt. Én csak annyit mondtam: „Elő a polcról Vörösmartyt!” – akinek oly nagy csodálója volt már Ady Endre is, annyira tisztelte, hogy a legnehezebb években is a zsebében hordta verseit nap mint nap. Lelki barátja volt, akivel a mélységből a magasságba tudott emelkedni, mert jól tudta, hogy művei az örökkévalóság pillérei…

Most pedig engedjék meg, hogy e páratlanul nagy költő, Vörösmarty Mihály sorait idézzem, aki korunk legnagyobb krízisében is hathatós segítséget tud nyújtani népünknek, nemzetünknek.

*

A merengőhöz (1843. március eleje)

„Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.”

*

Az emberek (1846. május előtt)

„És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora (...)
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.”

*

(S újra ez a váratlan döbbenet, a halálfélelem, amely az embert kiábrándítja. Ezúttal nem egy vesztes szabadságharc képében a szerző íróasztala mellett, hanem a világszerte futótűzként terjedő diktatórikus mozgalmak kénye-kedve szerint bárhol és bármikor; de a költőóriás erre is tudja a választ... – a szerző megjegyzése).

*

A vén cigány (1854. július–augusztus)

„Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.”

gróf Merán Fülöp

gondola.hu

***

A szerzőről

Merán Fülöp, a számos nemzetközi kitüntetéssel elismert vadászíró 1926. december 12-én született a vértesi Csákberényben, a Meran grófi család negyedik gyermekeként.
A Habsburg-ház leszármazottja, ükapja a Mariazell közelében fekvő brandhofi birtokán élő Habsburg-Lotaringiai János főherceg (1782–1859), II. Lipót császár fia, I. Ferenc császár öccse, a grazi Joanneum, ill. Műszaki Egyetem alapítója volt. Az első Meran gróf Lamberg lánnyal kötött házasságot; Lamberg Ferenc, a 19. század nagy hírű vadászfestője is a családhoz tartozott. A XIX. század végétől a különös házasságból származó Merán család tagjainak története egybekapcsolódott Csákberény históriájával. A Meran-Lamberg-uradalom nemzedékeken át híres volt az erdő- és vadgazdálkodás, illetve a vadászati kultúra magas színvonaláról, ami életre szólóan meghatározó élményt jelentett az ifjú vadász és leendő író számára.

A II. világháború végén a család menekülni kényszerült a megszálló szovjet csapatok elől, majd 1948-ban, a kiépülő rezsim általi üldöztetése miatt, Merán Fülöp a bátyjával, Ferenccel a végleges távozás mellett döntött. A nehéz szívvel hátrahagyott szülőföld után Grazban telepedett le, ahol az eggenbergi vadászkastélyban létrehozta, majd negyven éven át vezette a munkássága révén európai hírűvé vált vadászati múzeumot. 1974-től sorra jelentek meg vadászati témájú könyvei, melyek komoly sikert arattak a német nyelvterületen, de magyarul csak a rendszerváltást követően jelenhettek meg.

Merán Fülöp nemcsak szenvedélyes vadász, a természet és a vértesi táj olthatatlan szerelmese, hanem egyben a XX. század történelmének éles szemű és hiteles krónikása, így írásai a vadászok mellett a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. Könyveiért – számos osztrák és európai díj, kitüntetés mellett – megkapta a CIC legmagasabb kitüntetését, a Pro Merito-díj arany fokozatát. Jelenleg is aktív vadász, termékeny író. Könyveinek kiemelkedő érdeme és erénye az a szép, választékos, napjainkban követésre méltó magyar nyelv, amelyet nemzeti hovatartozásának bizonyítékaként több mint hat évtizednyi külhoni tartózkodása ellenére is megőrzött, és aktívan használ.

1John Gribbin brit asztrofizikus tudományos ismeretterjesztő munkája. Magyarul: Egyedül vagyunk! – A földi élet csodája, ford. Dr. Both Előd, Akkord Kiadó, Budapest, 2012, 278 oldal.

Forrás:

https://gondola.hu/cikkek/117013-Elo_a_polcrol_Vorosmartyt_.html?fbclid=IwAR1W-eLho4tqglzNEVrIHESAKQjXaEjGh4y6bXY77Mov50DTzc20RbSgi8c

magyar
  • létrehozva: 2020. 07. 20.
  • frissítve: 2020. 07. 20.